Jo Nesbo

– Mondtam, hogy nincs semmim a maga számára. – Katrine kopogtatott az ajtón.

Beléptem, kortyoltam egyet a sörből, leguggoltam és végighúztam az ujjamat a figura sima, csupasz fején. Egy mizuko jizo volt, ami a japán hagyomány szerint oltalmazza az elvetélt gyereket, vagyis mizukót, azaz vízgyereket.

Paradox helyzet volt: még sosem volt kevesebb okom élni, mégsem akartam soha jobban életben maradni.