A költő legújabb verseskötete korrajz, és egyben kicsit mély társadalombírálat is. Nem fukarkodik a sokszor nyers, posztmodern szóalkotási módszerekkel sem, amikor igyekszik minden számára fontos szemszögből (élet, halál, szegénység, szociális ügyek) körbejárni, és megvizsgálni az esendő, és gyarló ember jelenét, környezetét, helyét a világi milliő sorában. Számos prózaversében visszatérő motivumot épít a miértekből? Vajon a halandó emberrel csupán csak saját önző-makacskodó sorsától függ, vagy a vakszerencsés, véletlenektől?
Szokatlan formájú, de ismerős hangulatú, modern verseskötetet kap kézhez az olvasó.
