„Egyszer délután a Café de la Paix előtt ültem, elnézve a párizsi élet ragyogását és züllöttségét, és eltűnődve, ürmösöm mellett, a gőg és a nyomor előttem elvonuló különös panorámáján, mikor egyszer csak hallottam, hogy valaki a nevemen szólít. Megf
