Spanyol szerelmi átverés

az Aaron ugyanis… észbontóan dögös volt. És nem csupán jólesett ránézni. Ez az Aaron elegáns volt. Kifinomult. Megnyerő. Lehengerlően vonzó, amolyan „Hölgyeim és uraim, elő a legyezőket!” stílusban.

Aaron furcsán nézett rám, míg én pislogtam, és csak reméltem, hogy nem guvadnak ki nagyon a szemeim.

Pedig ki hibáztatna érte? Kinek ne guvadna ki a szeme, ha ilyen látvány tárul elé?

Mert nem Aaron állt az ajtóm előtt. Nem. Dehogy. Még soha életemben nem láttam ezt a férfit. Ez az Aaron nem az az Aaron volt, akit én ismertem.

Holnap randim lesz. Egy kamurandi. Aaron Blackforddal. És estélyiben kell megjelennem.

Bizony. Oda a józan eszünk.

Teljesen elment a józan eszünk?

Aki azt állítja, hogy semmilyen ok nem vezérli, az nyilvánvalóan hazudik.

azt állítja, hogy semmilyen ok nem vezérli, az nyilvánvalóan hazudik.

Na, ez hihetetlenül öntelt válasz volt. Sőt, egyenesen felfuvalkodott. És egyben döbbenetes módon… szexi.

– Nincs barátnőd? – vágtam a szavába, a kérdés akaratlanul kicsúszott a számon.

– Nincs.

A másodperc törtrészére becsukta a szemét és megrázta a fejét.

– Se egy alkalmi viszony? – Újabb fejrázás. – Egy röpke románc?

Felsóhajtott.

– Nem.

fenébe, tényleg ennyire elkeseredettnek és élhetetlennek hisz engem.